STEINER-FÉLE UJRENDSZERŰ KÖNYVVEZETÉS

SÜTŐIPAROSOK RÉSZÉRE

Tessék elképzelni egy 30 x 50 cm nagyságú fekvő keményfedelű könyvet, amely 5 cm vastag. A súlya is eléri a 4 kg-ot, mert szép vastag papírra lett nyomtatva.

Ebben a könyvben több, mint 200 lap található, mert minden napra vonatkozóan – hétfőtől vasárnapig - van egy oldal, s minden héten összesítik a hét 7 napját. A hetek adatait összesítik havonta, s a havi adatokat pedig éves szinten.

Ha számviteli szakemberként tekintünk a könyvre, akkor látjuk benne a teljes gazdálkodás áttekintésének a lehetőségét. A könyv 1913 évben kelt, szerzői jog védelemben részesült azzal, hogy „Fordítás joga minden nyelvre fenntartva – Utánnyomás – kivonatosan is – tilos.”

A kiadványt saját kiadásban a Magyar Sütők Lapja adta ki. (Érdemes megnézni, hogy Rákosszentmihály helynévhez magyarázatként annyit fűztek hozzá, hogy "Budapest mellett".)

Érdekes a könyv belső oldalán lévő nyomdai védjegy-címke is. Ezen a korabeli utcarészlet komoly ipari területet mutat, amelyen – vélhetően – a nyomda vagy a forgalmazó épülete látszik.

Minden napra vevőnként beírták az értékesítést kiszállításonként mennyiségben és értékben. Már rögtön egy folyószámlanyilvántartás is kerekedett az adatokból azzal, hogy figyelték, hogy adott vevő mennyit fizetett ki, s mennyivel tartozik még.

A könyvben napi szinten, de heti összesítéssel vezették a felhasznált anyagokat is. Kész receptúra lenne, ha nem mértékegységek szerint csoportosították volna az anyagokat. Így a kilogramm mértékegység alatt szépen megfér egymás mellett a papír, szén, fa, illetve a vaj, zsír, köménymag, stb.

A heti összefoglaló fontos része volt a fontos eseményeknek a rögzítése, melyek a vevőkre, a termékekre vagy a személyi ügyekre vonatkozhattak. Ezek azok a feljegyzések, amelyeket manapság is célszerű dokumentálni egy-egy céggel kapcsolatosan

A heti adatokból összeállt egy heti (!) mérleg – mondja valaki, hogy a 21. század technikájával lehet csak naprakész könyvelést vezetni! A heti mérlegben számba vették a heti összforgalmat, amit külön táblában összesítettek. Ebből levonásra kerültek:

•    felhasznált nyersanyagérték

•    heti összköltség

Ami maradt ahhoz:

„Hozzáadva a meglevő üres zsáklok, régi sütemény (morzsa) és söpredékliszt értékét” Természetesen mindent csak az egyedi összegző táblák alapján lehetett beírni a a heti mérlegbe.

Az eredmény akkor lett teljes, amikor figyelembe vették a bérköltséget, azaz

„a mester és családjának heti munkáját” 

A kiadásokat is nemenként lejegyezték. Vegyük sorba a rovatokat: Házbér, Istálló, Adó, Vízdíj, Világítás, Telefon, Szalma-zab-széna, Kovács, Kocsijavítás, Papírzacskó, Papír, Villanyáram, Biztosítások, Testületi és egyes járulékok, Szaklapok és könyvek, Munkabérek.

A munkabérek fel voltak területenként sorolva, mint például: Kemencemunkás, Dagasztó, Kádas, Vice, Elárusítónő, Kocsis, Szolga, Tanuló.

„A munkadíjba a koszt és lakpénz, esetleg a természetbeni koszt értéke is beleszámítandó, úgyszintén a tanulók ruházata is.”

A heti eredményeket az évi zárszámadásban összegezték: „volt tiszta nyereség”. A heti eredmény meghatározása után már tényleg csak egy egyszerű táblázat maradt hátra, amely „Tiszta nyereség ebben az évben.”

Természetesen, akkor sem maradhattak ki egyetlen kiadványból sem a reklámok, hirdetések.

Zárásként abból is mutatunk egyet.

Mai szakember szemével is meglepő (és elgondolkodtató) az a naprakészség, amivel így a pékmester tisztában volt a saját vállalkozásának adataival. Az adatokat akkortájt mélyen véső ceruzával vagy pennával jegyezték le, azaz a beírt adatok nem voltak utólag módosíthatók. De lehet, hogy erre nem is volt igény a tisztánlátás szándéka miatt …

Tanulságos és szép relikviája a STEINER-FÉLE UJRENDSZERŰ KÖNYVVEZETÉS a számviteli szakmának (s talán néhány vállalkozó számára is), amely megerősíti, hogy ...

A múlt értékeinek tisztelete a stabil jelen és a konstruktív jövő alapja  

További szakma anno cikkek